Számomra, az én életemben az egyik legeslegfontosabb ember az édesanyám. Nem csak azért, mert ő adott életet nekem, és hálás vagyok azért, mert tökéletes édesanyám volt, hanem legfőképpen azért, mert mindent neki köszönhetek. Életem során bármikor nehéz helyzetbe vagy válaszút elé kerültem, mindig ő állt ott mellettem, és ő támogatott, vagy éppen segített átvészelni a feloldhatatlan kudarcot. Rengeteg dolgot feláldozott a saját életéből azért, hogy nekem lehetőségem legyen megvalósítani a vágyaimat és az álmaimat, és nagyon sokszor a saját dolgait kellett ezért háttérbe szorítania, és így nagyon sokáig a legnagyobb álmát sem tudta megvalósítani, hogy egy kertes házba költözzön vidékre. Hála a jó égnek az én karrierem annyira jól sikerült, hogy nem hogy lett eredménye az önzetlenségének, hanem most már szinte bármit meg tudok venni a fizetésemből, hiszen egy nagyon jól menő és fejlődő vállalkozásom van most már, hogy nem akadály anyagi segítséget nyújtanom édesanyámnak abban, hogy megvegye azt a kertes házat, ahol földet tud művelni, zöldséget és gyümölcsöt tud termeszteni és bizony élvezni tudja a természet szépségét és nyugalmát a kertben hogy ha éppen pihenésre vágyik.
Ő mondjuk most már ezt a vágyát egy kicsit tovább fejlesztette, mert egy akkora kerttel rendelkező házat nézett ki magának, hogy a kulcsok mellé bizony szükség volt némi segítségre is, hiszen egyedül biztosan nem tudta volna gépi segítség nélkül megművelni azt a területet, ezért kerestünk mellé egy kis segítséget egy kerti traktor személyében. Hála a jó égnek már régi jó kapcsolatot ápolok az Odisys munkatársaival, hiszen még az előző munkahelyemen többször kellett hogy együtt dolgozzunk és nem csak sokszor fordultam hozzájuk a beszerzések miatt, hanem bizony előfordult, hogy csak segítségért vagy információért telefonáltam hozzájuk, és mindig hihetetlen készségesen és segítőkészen álltak hozzám, így most is őket kerestem fel, hogy egy tényleg profi, minden feladat ellátására alkalmas kis kerti traktor álljon anyukám segítségére beköltözés után.
A ház már megvan, a kulcsokat megkaptuk, a kis traktor is hamarosan érkezik, szóval már csak a költözés van hátra, és ami nagyon furcsa az egészben, hogy édesanyámon azt látom, valahol egy kicsit nehezen mozdul mégis a megszokott helyéről, a kis lakásából, még akkor is, ha a vágyai másfelé terelik. Persze amikor rákérdezek, hogy bánja-e a költözés, mindig csillogó szemekkel néz rám és biztosít róla, hogy nagyon örül az új háznak, de azért nehéz kikerülnie a régi megszokott életéből.