A gyerekek életünk részének egy érdekes pillangói. Igazából mindig vigyázni kell rájuk, csak mindig máshogyan. Amikor még kicsik óvni kell őket mindentől és vigyázni rájuk, amikor pedig nagyobbak, akkor kell engedni őket repülni, de minden csínjára meg kell őket tanítani, hogy aztán ne legyen bajuk a nagy világban. Ez sokszor nagyon nehéz feladat, mert csak saját példán keresztül, vagy kisebb leckékkel lehet ezt megoldani, ami nem csak a gyerek számára feladat, vagy megterhelő, de bizony a szülő is nagyon kellemetlenül és rosszul érzi magát benne.
A fiam legutóbb például azzal állt elém, hogy szeretne egy iphone készüléket. Van telefonja, de szeretné lecserélni, és méghozzá úgy, hogy azt ami most nála van oda adná az öccsének, mert hát most már neki is szüksége van rá – ügyes próbálkozás – ő pedig akkor kapna egy iphonet mert nagyon szeretné ha olyan telefonja lehetne. Hihetetlen számomra, hogy már egészen kicsi gyerekkorban elindul ez a fajta rivalizálás és státusz szimbólum használat, amit nem tudtam eldönteni, hogy csak azért szeretne, mert sok embernek ilyen van, vagy mert tényleg nagyon tetszik neki a készülék.
Ezért elég sokáig halogattuk is a férjemmel a döntést, és próbáltunk feladatokat állítani a gyerek elé és folyamatosan néztük a viselkedését, és hát mára átment a rostákon, úgyhogy eljöttem a https://almabazar.hu/ csapathoz, akik használt iphone felvásárlás során a régebbi eszközöket beveszik, ha kell felújítják, majd tovább értékesítik azokat, és választok a fiamnak egy szép kis telefont, amit aztán meglepetésképp kibonthat majd a szülinapi tortája mellett. Remélem nagyon örülni fog neki és meg is lepődik, mert én már alig várom hogy láthassam az arcát amikor meglátja az ajándékát.